Zagyva Kaland

Igazi Felfedező túrát tartottunk a Zagyván!

Őszi Zagyva

  Régi tervünk volt Tomival a Zagyva bejárása. Október utolsó hétvégéjén végre sort kerítettünk rá. A térkép áttekintése után Jánoshidát vettük célba, ahol a „Gréta Vendégház, Kávézó és Wellness” apartmanja remek bázisnak bizonyult. A terv – szombaton a Jánoshida – Zagyvarékas, vasárnap a Zagyvarékas – Szolnok szakaszok beevezése. A végrehajtáshoz komoly logisztikai szervezésre volt szükség, lévén egy autóval mentünk, így a transzfer „csiki-csuki”-hoz alternatív megoldást kellett kitalálnunk. A szálláshelyünk ideális helyen feküdt a beszálláshoz, ráadásul biciklit is lehetett kölcsönözni. Így a szombati evezéshez a hajót, lapátot, egyéb felszereléseket lepakoltuk a fogadó udvarában és két kölcsön biciklivel a raktérben leautóztunk a Zagyvarékasi kiszállóhoz, amihez az alkalmas helyet a község legelejénél találtuk meg. Kellemes biciklizés után – mely során csak egy-két száguldozó őrült okozott halálfélelmet 😊 – végre vízre szállhattunk.

  A vízállás a parton is jól láthatóan alacsonyabb volt a szokásosnál. Ennek ellenére jól evezhető volt a folyó. A beszállástól alig pár száz méternyire, a Jánoshidai híd után, egyből egy „izgi” zúgócska várt minket – nna itt azért hiányzott az a plusz 30 centi víz! (Óvatos duhajoknak van átemelés…). A térképet nézve tartottunk tőle, hogy „csatorna hangulat” fogad minket, de nagyon kellemesen csalódtunk. A parton cserjék, bokrok, fák adtak otthont a számtalan madárnak, nyulaknak, őzeknek. A vízi út sok helyen tavi környezetre emlékeztetett, sások, kákák között csatangolva kerestük az utat, aztán igazi erdei vízi ösvénnyé alakult, majd ligetes rész következett, aztán ismét sásas és ez így váltogatta egymást. A folyócska nyomvonala szelíden kanyarog, néha egész nagy kurflikat ír le, így egy csöppet sem unatkoztunk. Mire teljesen belefeledkezhettünk volna a napsütéses őszi „giccsbe”, elérkeztünk a következő akadályhoz – egy hódok által kidöntött fa előtti óriási torlasz-kupachoz. „Bepróbáltuk”, hogy kenuval áttörhető-e, de az összegyűlt sás levél, uszadék fa, békalencse (és sajnos pille palack) kombón a kb. száz méteres távból lendületből is alig tudtunk 8-10 métert letornászni, mire végképp elakadtunk. Visszakecmergés – átemelés – vicces képek készítése, ahogy kenut „sétáltatunk” a tarlós pusztában 😊. Utána hosszú kilométereken jól evezhető folyó szakasz volt a jutalmunk, kerülhető faágakkal és a végén néhány újabb torlaszocskával, amik már mind áttörhetőnek bizonyultak. Az utolsó evezős óránkat már sötétben abszolváltuk, de a nyugodt vízen nem volt mitől tartani, maximum egy-két felrebbenő madár, csörtető őz, csapkodó hód ijesztett ránk. A kiszállásnál már nagyon vágytunk valami meleg vacsorára és a pihenésre is. A szomszédos Újszászon találtunk nyitva tartó pizzériát, ahonnan percek alatt visszaértünk a szállásunkra, két jól megérdemelt pizzával „fölszerelkezve”. Jóleső alvással készültünk a következő etapra.

  Vasárnapra Orsi barátunk is csatlakozott a kalandhoz. Így már két autóval „csiki-csukizhattunk” (köszi Orsi <3 ), megúsztam a rettegett bringázást. Az evezést ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk. Zagyvarékasnál egy óriási kurflit ír le a folyó, amíg a község egyik végétől a másikig visszaér. Közben újra tavi hangulat uralkodott, némi erdei szakasszal fűszerezve. A kicsiny folyócska medréből elképedve néztük, hogy milyen magasra építették a település vadiúj, beton falból készült árvíz védelmi gátját. Alig vártuk, hogy elhagyjuk ezt a látvány romboló beton világot. És sikerült! Ismét az érintetlen táj hangulatát kaptuk a Zagyva csodaösvényein. Az örömünket még a következő – átemelést igénylő hódvár – fatorlasz sem tudta elvenni, vígan csörtettünk a hajókkal a kezünkben az alig járható csalitosban. Csoda hangulatban eveztünk tovább, egyenesen a második, majd harmadik, negyedik – sokadik átemelésig. Fatorlaszok, uszadék halmok, kővel szórt fenékküszöbök mellett pakolásztuk át a hajókat, azért lassan fogyó lelkesedéssel és a tervezettnél gyorsabban fogyó idővel (az átemelések miatt). Abban azért mind egyetértettünk, hogy ezzel együtt is nagyon megérte a Zagyvát felfedezni! Végül Szolnokra is sötétben érkeztünk. Fura volt a csillagos ég alatt feltűnő irányfények, majd világító toronyházak látványa. Az alacsony vízállás – mint kiderült nem csak a Zagyván, hanem a Tiszán is… – ismét megbosszulta magát. A Zagyva torkolat fölött két fenékküszöb is található, ami ilyen kicsi víznél gáttá növi ki magát. Nem erőltettük hát a tovább evezést, inkább mentő akcióba kezdtünk – a helyi horgászok beszakadt szerelékét (úszó, ólom, horog + élő csali) szolgáltattuk vissza az eredeti gazdájának. Cserébe kaptunk fuvart a Tiszánál hagyott autónkig és hasznos információkkal lettünk gazdagabbak, miszerint a Zagyva alsó szakaszának vízszintjét a Tisza visszaduzzasztó hatása szabja meg! Ez az, ami akár Zagyvarékasnál (20 kilométerre a torkolattól) is árvízet tud okozni… A beszállónál hagyott autó begyűjtésétől egyenes út vezetett a már „bejáratott” pizzázó büfénkbe, ahol forró tea és finom vacsi mellett taglaltuk, hogy a sok átemelés kicsit „haladó” pályává teszi a folyót, de a hangulat, az élmény bőven kárpótolt minket. Elsőre beleszerettünk a Zagyvába. Persze kíváncsiak vagyunk milyen lesz nagyobb (tavaszi) vízállásnál és a fentebbi szakaszát is meg akarjuk ismerni.

  Ha Te is bevállalod az ismeretlen akadályok leküzdését, tarts velünk a következő felfedezésen!!! 😊

                                                                                                                              Anna és Tomi

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük